Veszélyeztetett axolotl-k kiszabadítása új reményt ad a ritka kétéltűeknek

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös és mindig mosolygó mexikói axolotl, kedvező változásokon ment keresztül, miután mesterséges mocsarakba engedték őket vissza. Egy új kutatás eredményei reményt adnak a jövő számára, hiszen ez a különleges lény a kihalás szélére került. A tudósok 18 fogságban nevelt axolotlt szabadon engedtek Mexikóváros közelében, egy helyreállított és mesterséges mocsárban. A kutatók rádiókövető eszközökkel látták el az állatokat, és megállapították, hogy azok sikeresen túléltek és táplálkoztak mindkét helyszínen, sőt, még súlyt is gyarapítottak. Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem vezető kutatója úgy fogalmazott, hogy ez egy „lenyűgöző eredmény”.

A tanulmány eredményei a PLoS One tudományos folyóiratban jelentek meg, és a kutatók szerint azt sugallják, hogy az axolotl visszahozható eredeti élőhelyére. A Xochimilco vizei, amelyeket hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok formáltak, és a hegyekből érkező forrásvíz öntött el, egykor tele voltak e kétéltűekkel. Azonban Mexikóváros növekedésével, az urbanizáció, a szennyezés és más nyomások következtében az axolotl a kihalás szélére került, és egyes becslések szerint mindössze 50 egyed maradt életben a vadonban. „Ha elveszítjük ezt a fajt, akkor a mexikói identitásunk egy részét is elveszítjük” – mondta Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem társkutatója. Az axolotl ikonikus státusza nem túlzás; az azték legendák szerint a lény egy isten, aki szalamandra formájában jelenik meg – a tűz és a villám istene, Xolotl, álcázva szalamandraként.

Dr. Zambrano folytatta: „Ha helyre tudjuk állítani ezt a mocsári élőhelyet, és vissza tudjuk hozni az axolotl populációját egy 20 milliós városban, akkor úgy érzem, van remény az emberiség számára.” A kutatók, hogy előkészítsék az állatok visszaengedését, együttműködtek helyi gazdákkal és önkéntesek csapatával, hogy mocsári „menedékhelyeket” hozzanak létre az axolotlok számára. Természetes vízszűrő rendszereket telepítettek, hogy tisztán tartsák a vizet. Az állatokat két helyszínen engedték szabadon: az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőbányában, amely évtizedek alatt egy „mesterséges mocsárrá” alakult. Minden egyedet rádió nyomkövető eszközzel láttak el.

Dr. Ramos a BBC Newsnak elmondta, hogy „a csodálatos hír az, hogy mindannyian túlélték”. Ráadásul azok az állatok, akiket visszafogtak, súlyt is gyarapítottak, ami azt jelzi, hogy vadásznak. A megfigyelések során érdekes betekintést nyertek az axolotl viselkedésébe is. Dr. Ramos kifejtette: „Felfedeztük, hogy néhány egyed a legtöbb időt egy másik egyeddel tölti – mintha barátságokat kötne.”

Igen ironikus, hogy ezek a karizmatikus szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házi akváriumaiban számos példányban megtalálhatók. A faj biológiai szempontból rendkívül érdekes, hiszen képes regenerálni bármely sérült vagy elveszett testrészét. Jelenleg kutatások folynak annak megértésére, hogy ez a képesség orvosi célokra is hasznosítható lenne. Ugyanakkor Mexikóváros zavaros mocsaraiban még rengeteg munka vár a tudósokra, hogy megtisztítsák és helyreállítsák az élőhelyet, és esélyt adjanak a vadon élő axolotlnak a regenerálódásra.

Dr. Ramos kiemelte: „Sok állat világszerte elveszíti az élőhelyét. A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok emberre van szükség.” Elmondta, hogy nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy valaki részt vegyen a segítésben – a világ minden lakója hozzájárulhat. Az axolotlok története és a megmentésükért folytatott küzdelem figyelemfelkeltő példája annak, hogy a természet védelme érdekében mindenki hozzátehet valamit.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo