Öt év a kínai börtönben: egy ausztrál férfi megdöbbentő története
Matthew Radalj, egy ausztrál állampolgár, aki öt évet töltött a pekingi No. 2 börtönben, most nyilvánosságra hozza borzalmas tapasztalatait, amelyek során súlyos fizikai büntetéseket, kényszerített munkát, élelemmegvonást és pszichológiai tortúrát szenvedett el. A börtön körülményei, amelyeket Radalj leír, valóban sokkolóak: a börtöncellákban tucatnyi elítélt osztozik, a fények 24 órán át égnek, a higiéniai viszonyok rendkívül rosszak, és a fogvatartottakat kényszerítik a munkára. Radalj tapasztalatait más volt börtönlakók is megerősítették, akik szintén szenvedtek a kínai börtönrendszer brutalitásától, de sokan névtelenséget kértek, mert féltek a megtorlástól, különösen azok miatt, akik még mindig Kínában élnek.
Radalj 2020. január 2-án került letartóztatásra, miután egy elektronikai piacon vitába keveredett kereskedőkkel a mobiltelefon képernyőjének javítási költségei miatt. Azt állítja, hogy tévesen ítélték el rablásért, miután kényszerítették, hogy aláírjon egy hamis beismerő nyilatkozatot. Ezt azzal indokolták, hogy a kínai bírósági rendszerben szinte lehetetlen ártatlannak bizonyulni, hiszen a bűnügyi elítélési arány közel 100%-os. A bírósági iratok szerint végül négy év börtönbüntetést kapott.
A börtönbe kerülése után Radalj sok hónapot töltött egy elkülönített fogvatartási központban, ahol rendkívül brutális körülmények között kellett élnie. A fogvatartottakat szigorú szabályoknak kellett alávetniük, és a higiéniai feltételek borzalmasak voltak. Radalj elmondása szerint hónapokig nem volt lehetőségük fürdeni, és a vécé használata is szigorúan korlátozott volt. Amikor végre a „normális” börtönbe került, a cellák zsúfoltak voltak, és a világítás soha nem kapcsolódott ki. Az étkezések is a cellákban zajlottak, ami tovább rontotta a helyzetet.
A börtönben a legnagyobb csoportok között afrikai és pakisztáni fogvatartottak voltak, de sok más nemzetiség is képviseltette magát, köztük brit, amerikai, latin-amerikai, észak-koreai és tajvani férfiak. A legtöbben drogfutárként letartóztatott emberek voltak. Radalj elmondta, hogy a fogvatartottakat rendszeresen pszichológiai tortúráknak vetették alá, például a „jó magaviseleti pontok” rendszerével, amely elvileg a büntetés csökkentésére szolgált. Az elítéltek havi 100 jó magaviseleti pontot szerezhettek különféle tevékenységekkel, például a Kommunista Párt irodalmának tanulmányozásával vagy a börtöngyárban végzett munkával. Azonban a rendszer valójában inkább a manipuláció és a pszichológiai bántalmazás eszköze volt, hiszen a büntetéseket gyakran az utolsó pillanatban alkalmazták, amikor a fogvatartottak már közel jártak a pontszám eléréséhez.
Az élelemmegvonás volt a leggyakoribb napi büntetés is. Radalj és más volt börtönlakók beszámolója szerint a pekingi No. 2 börtön ételei főleg káposztából és szennyezett vízből álltak, néha sárgarépával és, ha szerencséjük volt, kis mennyiségű hússal. A fogvatartottak gyakran éheztek, és a napi étrendjük annyira tápanyaghiányos volt, hogy sokan alultápláltak lettek. A börtönben lehetőség volt arra is, hogy a családtól kapott pénzből extra élelmiszereket vásároljanak, de Radalj elmondása szerint ezt a „privilegiumot” is könnyen megvonhatták tőlük, ha nem dolgoztak a börtöngyárban.
Radalj elmondta, hogy az elítéltek között gyakoriak voltak a hatalmi harcok is, különösen az étkezés körüli versengés miatt. A konyhát a börtönmunkások irányították, akik gyakran ellopták a legjobb ételeket. Radalj leírta, hogy a börtönben különböző nemzetiségek közötti konfliktusok alakultak ki, amikor az afrikai és tajvani fogvatartottak küzdöttek az élelmiszer-ellátásért.
A börtönélet legborzalmasabb aspektusai közé tartozott a magányos zárka is, ahol Radalj több mint 190 napot töltött. Itt a fények soha nem kapcsolódtak ki, és az étkezések is jelentősen csökkentek. A kis helyen, ahol tartották, semmiféle olvasnivaló nem volt, és a beszélgetés lehetősége is teljesen megszűnt. Radalj tapasztalatai alapján a magánzárka célja az volt, hogy a fogvatartottakat mentálisan tönkretegyék.
Radalj végül sikeresen eljutott ahhoz, hogy titkos naplót vezessen, amelyet a COVID-maszkok belsejébe rejtett el. Mielőtt elhagyta a börtönt, sikerült elrejtenie a naplót a ruhái között. Kínából való távozása után az ausztrál hatóságokkal való találkozás során Radalj kifejezte, hogy mennyire megérintette a tapasztalata, és elhatározta, hogy segít más börtönben lévő barátainak is, akik évek óta nem beszéltek a családjukkal.
Bár Radalj tapasztalatai mély nyomot hagytak benne, most, hogy visszatért Ausztráliába, a szabad élet egyszerű örömeit értékeli. Elmondása szerint a szabadságért érzett hála és felelősségérzet az, ami most motiválja, hogy segítsen másoknak, akiket hátrahagyott a börtönben.
Ezeket is érdemes megnézni
Az infláció üteme az Egyesült Királyságban: Milyen gyorsan drágulnak a termékek?
India légvédelmi rendszereket támad Pakisztánban
